City of Bones - Csontváros szerepjáték

Cassandra Clare Végzet Ereklyéi c. könyvsorozatán alapuló szerepjáték.
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Central Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 8:59 pm

- Tudod ezért ez egy kicsit szemétség nem - róttam fel neki - Szegény lányok reménykednek, de ti csak játszadoztok velük. Egy két alkalom oké, de, hogy folyton ezt csináljátok! Nem lesz ennek jó vége.
Egy kicsit tényleg sajnáltam a lányokat. Nem ők tehettek róla, hogy nem tudtak a való világ létezéséről. De legyen a mondén világban vagy az Árnyvilágban az ilyen dolgok ugyanúgy bunkóságnak számítanak. Ha velük megteszik az árnyvadászlányok miért lennének különbek.
- Holnap nekem megfelel - lelkesedtem - Ne aggódj inkább fiú párti vagyok, ezért sajnálom, hogy Eric nem lesz ott. Tudod imádom az Eric nevet, az egyik kedvencem.
Egész jól elvoltam ma Richarddal - ami engem is egészen meglepett -egészen addig míg vészes közelségben nem került, ahhoz, hogy a tó fenekén találja magát egy kőhöz kötözve.
- Szegény Megan - feleltem, mikor végre elengedett - Annyira azért ne örülj.
Gyorsan felálltam és Richardot is magam után húztam.
-Sétálni akarok - mondtam neki, majd elindultam a tó felé. Talán tényleg belefojtom - Már teljesen elzsibbadt a lábam.
Megvártam míg Richard utolér és felzárkózik mellém, majd felé fordultam és közel léptem hozzá, szinte rátapadtam.
- Tudod Richard azon gondolkodtam - mondtam neki, majd egy jól irányzott térd emeléssel egy igen érzékeny pontját találtam el - , hogy te sosem nősz fel.
Azzal elegánsan, mintha mi sem történt volna tovább mentem.
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 9:24 pm

Lillyanna sétálni akart, aztán nem sokkal később olyat tett, amire nagyon pipa tudok lenni. Kevés dologgal lehet felhúzni, de ha valaki az ágyékomba mer rúgni, térdelni vagy akármilyen módon bántalmazza, akkor igen fel tudom kapni a vizet. Összegörnyedtem a fájdalomtól, a tekintetem lángolt a dühtől. Igazán kezdtem fontolóra venni, hogy el sem viszem az Intézetbe. Amikor már meg tudtam mozdulni, durcásan visszasétáltam a padhoz, ahol eddig ültünk és leültem.
~ Még, hogy milyen aranyos. Asszem le is teszek a csajról. Olyan nem kell nekem aki tökön rúg. ~ gondolom. Iszonyat pipa voltam a lányra. Én semmivel nem bántottam, ha meg igen akkor elnézést. Azzal meg nem alázom meg magam, hogy futok utána, menjen csak, ha akar. Én nem tartom vissza. Normális esetben a dühöm már messzire szállt volna, de ez most nem jött össze. A fejem csak úgy lángolt, ennyire még Meganre se haragudtam meg, amikor ő ugyanezt csinálta, poénból. Keresztapát akarnak belőlem csinálni vagy micsoda? A nők bonyolultabbak, mint én azt gondoltam volna. Viszont azt tudtam, hogy ez a gonosz nőszemély arra számít, hogy utána futok. Hát nem. Menjen csak ha akar. Egyre jobban kezdtem felhúzni magam, legszívesebben ordítottam volna, hogy levezessem a feszültségemet. De az meg hogyan néz ki, hogy egy hülye gyerek ül a padon és üvölt. A maradék méltóságomat összeszedve próbáltam lenyugtatni magam. Nem leszek ideges. Már csak azért sem, akkor ő nyerne. Ez nem győzött meg. Ugyanúgy fortyogta tovább, nem érdekelt már semmi. Az se,hogy ezt a jelenetet végig nézte az egész park.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 9:51 pm

Mikor már biztos voltam benne, hogy Richard nem jön utánam kicsit elfogott a bűntudat. Talán túl kemény voltam és nem érdemelte meg az ilyen kemény megtorlást. Talán egy enyhébb is megtette volna a maga hatását. Visszafordultam, hogy megnézzem mit csinál. A padon ült, ahol az előbb voltunk és magában dühöngött. Felkuncogtam, idióta. Mosolyogva figyeltem egy darabig míg le nem esett, hogy a parkban szinte mindenki minket bámul. Nem messze tőlem ott volt az a három lány is, akikkel az előbb szórakozott Richard és akik most átható gyilkos tekintettel méregettek engem. Hé lányok csak hálásak lehettek, most van esélyetek megvigasztalni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a kis noteszem, ráfirkantottam néhány mondatott majd megindultam a lányok felé.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk - Látjátok azt a srácot ott a padon, ő bátyám és ha megkérnélek titeket, oda adnátok ezt neki?
Feléjük nyújtottam a papírt és ők kapva kapta az alakalmon, hogy újra beszélgetni tudjanak Richarddal.
- Köszönöm, a bátyám nagyon hálás lesz - mondtam sokat sejtően. Biztos voltam benne, hogy a húgának tettem magam megkapja az üzenetet, amúgy kitudja mit művelnének vele a csajok.
Még megvártam, hogy biztosan odaadják a neki a lapot, majd tovább sétáltam. Úgy döntöttem még maradok egy ideg és bóklászok. Ki tudja,mikor lesz időm újra idejönni.


" Szia Richard!
Ha még mindig áll a holnapi találkánk hívj fel! Itt a számom:
06-20 -XXX-XX-XX

xoxo Lilly"
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 10:30 pm

A három mondi lány akikkel az előbb flörtölgettem odajött hozzám, s a fülembe lihegtek, mintha csak kutyák lennének. Összevont szemöldökkel néztem rájuk.
- Ezt a húgod küldi.- mondta az egyik csábosan mosolyogva, majd Lillyanna felé mutatott.

- A húgom? Ne had nézzem.- nyújtom ki a kezem a papírért. Elolvastam az üzenetet. majd a lányokhoz fordultam. Küldtem feléjük egy szexi mosolyt, majd így szóltam.
- Megmondanátok a húgomnak, hogy ha esetleg idejön és bocsánatot kér akkor talán hajlandó vagyok vele beszélni?- kettő azonnal ugrott és elment, a harmadik meg leült mellém és tapizni kezdte a mellkasomat.
- Hé, ne ilyen hevesen kislány, egy kicsit idős vagyok hozzád, nem gondolod?- kérdeztem, majd megfogtam a kezét és eltettem a mellkasomról. Ez a baj a mondi lányokkal. Nem is tudják, hogy ki vagyok, de ha jól nézek ki máris "szerelmesek" belém és nem lehet őket levakarni.
- Ugyan már, nem vagy több huszonháromnál, és az pont ideális.- mondta, majd rám kacsintott.

- Hány éves is vagy cicám? tizenhat? tizenhét?- kérdeztem, összevont szemöldökkel.
- A második.
- Hat évvel fiatalabbal nem kezdek. Sajnálom. Amúgy is a húgom lehetnél. Mert tudod Lilly a húgom tizennyolc éves. Bocsi, majd talán két évvel később- reméltem, hogy leszáll rólam. Meg is tette, arrább is vonult. Bizonyára vérig sértettem, de nem érdekelt. Vártam, hogy a húgom megérkezzen hozzám.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 11:16 pm

Épp a tó partján ültem, amikor két lány lihegve álltak meg mellettem. Felhúzott szemöldökkel tekintettem rájuk. Mit akarhatnak?
- A bátyád azt üzeni, hogy menj oda és kérj tőle bocsánatot - kapkodtak levegő után.
Mi van? Egy Blackwood sosem kér bocsánatot! Talán magában megteszi és tovább lép a dolgokon de hangosan sosem mondja ki. Különben sem olyan ártatlan ő.
- Üzenem a kedves bátyámnak - ironizáltam - , hogy illetlenség azt várni, hogy a kisebb testvér bocsánatot kérjen, főleg ha a lány. Egy bátyó mindent elnéz a húgának és védelmezi, ez alap testvéri szabály. Tehát ez esetben meg van kötve a kezem.
A két lány még mindig levegőhöz próbáltak jutni és nem úgy tűnt éppen, mintha agyilag megtudták volna jegyezni mait az előbb mondtam. Grimaszolva vettem elő megint a noteszem és téptem ki egy újabb lapot.
- Tessék ezt adjátok oda neki - reméltem ezt legalább megtudják jegyezni - Ó és említettem már, hogy a bátyám Richardnak hívják és csak tizennyolc éves?
A két lánynak felragyogott a szeme, mintha valami nagyon jó dolog történt volna velük. Libák. Az ilyenekkel nem is baj ha játszanak Richardék.
Mire eliszkoltak én már újra a part szélén ültem kezemmel hullámokat keltve a vízben.

" Testvéri Kódex 1.§.: Az idősebb fiú testvér köteles kisebbik leánytestvérének minden szavától, kijelentésétől, tettétől eltekintve nyitott szívvel szeretni és megbocsájtani neki. "
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 01, 2012 11:35 pm

- Ezt küldi a húgod.- lépett oda hozzám a két lány közül az egyik, majd megfogta a kezem és felhúzott a padról. A következő pillanatban lekapott, én meg gondoltam, rendben, legyen egy kis öröme az életben. Visszacsókoltam neki, majd eltoltam magamtól. Átvettem az üzenetet, majd amikor elolvastam, ismét dühbe gurultam. Na azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy kereszt aput csináljanak belőlem!
- Hol találom a húgomat?- kérdeztem és a szemem csak villámlott.
- A tónál.-mondta az egyik lány megszeppenve. A tóhoz indultam, hülye park, majd amikor megérkeztem és körbekémleltem, hogy egyedül vagyunk-e, kiengedtem a gőzt egy ordítással.
- Mondd húgi, azt várod, hogy szó nélkül eltűrjem azt, hogy tökön térdelsz? Kösz nem. Ennél nagyobb megalázás tudod nincs is egy pasi számára, de ezzel nyilván nem vagy tisztába, mert nem vagy férfi.- a húgi szónál a hangom tele volt maró gúnnyal.
- Csak ennyit akartam drága egyetlen kedves húgocskám.- mondtam a lehető legsértettebb hangon, majd elmentem. Kerestem valami távoli helyet, ahol nem fog megtalálni. Alapjáraton higgadt vagyok, de azt senki ne várja, hogy eltűröm azt, hogy megaláznak, arra meg végképp ne számítson, hogy átsiklok felette úgy, hogy egy bocsit kinyögne. Valami kis büszkeségem még maradt, annak ellenére, hogy a nagy része már porba hullott. Most már biztos voltam benne, hogy nem kérek ebből a lányból. Az várja el, hogy pitizzek neki? Inkább kihagyom.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Csüt. Aug. 02, 2012 12:08 am

Elképedve bámultam Richardot miközben csak kiabált és kiabált. Őszintén szólva nem figyeltem arra éppen miket is beszél az így is úgy is lejött, hogy mennyire mérges. gy látszik az előbbi szavai miszerint elbűvöltem most már nem voltak annyira igazak. Ha akart is tőlem valamit most már biztos nem érdeklem. Mikor befejezte szóhoz sem hagyott jutni azonnal eltűnt a fák között én meg csak bámultam utána, na meg a többi hallgatózó. A lányok megint itt voltak és már épp indultak volna utána ha nem állítom meg őket.
- Egy pillanat, oké - mondtam nekik - Utána játszadozhattok vele, vagy ő veletek...
Richard után mentem, aki egy kis tisztás közepén gubbasztott, mikorra mellé léptem elképedve nézett fel rám. Nem gondolta, hogy utána jövök.
- Hol van az Intézet?- kérdeztem tőle és ő vagy meglepődöttségében vagy talán valami más miatt de válaszolt.
- Kösz - mondtam majd elindultam kifelé a tisztásról, de szélén megálltam. Ha rajtam múlik nekem aztán nem lesz lelkiismeret fordulásom. - Bocsi.
Visszasétáltam a sétányhoz, ahonnan már szétszéledt a tömeg már csak az akitartó három lány volt ott, aki most a rózsámmal szórakoztak. Az Angyalra, sóhajtottam. Oké legyen a tiétek, nekem már mindegy. Leültem újra tóhoz és tárcsáztam Daniell számát. Hátha ráér és kijön. A hasam hangosan megkordult még bele is pirultam, talán hozhatna valamit enni is.
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Csüt. Aug. 02, 2012 12:54 am

Számításaim szerint, utánam jött. Megkérdezte hol az intézet, mire elmagyaráztam neki. Kellek is neki... csak arra, hogy kiderítse a lakhelyemet. Amikor megköszönte és bocsánatot kért elkaptam a csuklóját és közelebb húztam magamhoz. Akár árnyvadász akár nem, mégis csak nő és én erősebb vagyok nála.
- Ennyire nehéz volt?- kérdeztem, mire elszállt a dühöm.
- Nem haragszom. De csak mert bocsánatot kértél.- mondtam majd elengedtem. Egy kicsit lemaradva tőle. A csajok egyből rám másztak, amelyik még nem csinált semmit az most teljesen rám cuppant és lesmárolt.

- Lányok, azért ennyire jó pasi nem vagyok, hogy így nyomulni kelljen. Se csókkirály, hogy minden második nőstényt lesmároljam. Azt ki kell érdemelni.- mondom, majd lefejtettem a karijait a nyakamról.
- De...-kezdte a velem szemben álló kis nyomulós, de én a szavába vágtam.
- Nincs semmi de, menjetek, mert nem vagyok jó kedvembe és higgyétek el, olyankor nem vagyok cuki fiúcska. Na nyomás, keressetek magatoknak valami dolgot.- mondom, mire mind ahányan voltak szomorúan elkullogtak. Talán meg is sajnálnám őket, ha nem lennének lotyók. A mai találkozó csak arra volt jó, hogy most kivételesen én haragudjak meg Lillyannára. Már kis híján el is ment tőle a kedvem.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Clary Fray


~admin~

~admin~


TémanyitásTéma: Re: Central Park   Pént. Aug. 03, 2012 10:13 pm


Jace & Clary

Elképzeltem, ahogyan ez a finom kéz, mellyel az imént még kezet ráztam, hosszú ujjai közé papírt és ceruzát fog, majd rajzolni kezd. A puha grafit lágyan karcolja a papírt, majd egyre hevesebb mozdulatok követik egymást. Nem, ez abszurd. Nem tudom őt elképzelni ilyen nyugis tevékenységet végezve. Simon is mondta már, hogy túlságosan is élénk a fantáziám és emellé nagy makacsság társul – nem hiába állítottam azt 8 évesen, hogy én igen is fel tudok nyúlni a csillagok közé, és lehozni a Holdat – de a helyzet az, hogy leragadtam az akcióhősös ötletemnél, és egy ilyen karakterhez nem passzol a művészet. Pedig a rajzolás nem csak a hozzám hasonló művészpalátáknak kifizetődő. Rengeteg pszichológus ajánlja ezt meditációként illetve arra az esetre, ha szeretnénk megismerni magunkat, ugyanis egy rajz sokat elárulhat a készítőjéről. Apropó, akkor a groteszk rajzok, mit árulnának el Jace-ről?
- Tényleg ennyire borzalmasnak látod a világot? – kérdezek rá megdöbbenten.
Kicsit elhűltem attól, amit mondott. Természetesen nem az bántott, hogy nem akarná megmutatni a világnak – ezúttal nekem sem – a rajzát, ha esetleg készítene ügyet, hanem attól, hogy komolyan úgy gondolja olyan szörnyű a világ, amit ő lát, hogy azt nem érdemes mások elé adni. Vajon milyen élete lehet? Bizonyára fájdalmas, ha csak ennyire negatívan képes látni a dolgot. Ez szomorú. Hiába panaszkodom mindig, hogy milyen szörnyű életem van, nem gondolom komolyan: van egy nagyszerű anyukám, aki bár néha túlzásba viszi az aggódást, de mindig mellettem van, mikor kell; aztán ott van nekem Luke, aki apám helyett is apám, és néhanapján anyunak is támogatást nyújt; van legjobb barátom, akinél jobbat tényleg nem is kívánhatnék magamnak; emellett vannak álmaim, céljaim és a napjaim többségét boldogan élem. Miért panaszkodnék? Ennél már csak rosszabb lehet ennek a srácnak. De vajon milyen? Nem tűnik hajléktalannak, hogy nap mint nap meg kelljen küzdeni az élelemért.
- Semmi elképzelés? Semmi álom? Baseball-játékos vagy basszusgitáros? Tényleg semmi? Ezt nehezen hiszem el – jegyeztem meg félvállról, mert amennyire én látom mindenki szeretne valami lenni a jövőre nézve. Még az amolyan „Mának élek” emberek is. Legalábbis a környezetem ezt a példát mutatja, és bár Jace nem illik a környezetembe, annyira azért ki sem lóg belőle, hogy ne húzzam rá ezt statisztikát.
Aztán jött a hang, és beparáztam. Talán megártott az az előző esti thriller, csodálom, hogy aludni tudtam egyáltalán! Viszont a srác magyarázata tényleg béna volt: kutya vagy mókus? Azok tudtommal nem adnak ki ehhez hasonló hangokat... ehhez hasonló, ijesztő hangokat. Na jó, most már biztos, hogy megártott az a thriller.
- Oké, figyelj, bármi is az, én nem várom meg, míg előjön. Túl sok volt a gyilkosság errefelé mostanság – magyarázkodtam, de igazság szerint emellé még rám jött bűntudat, hogy most már ideje lenne hazamennem. – Örvendtem a találkozásnak, Jace, és remélem összefutunk még valami kevésbé ijesztő helyen – mondtam őszinte reményekkel, de azért kapkodva összeszedtem a dolgaim, és felálltam. Elindultam az északi kijárat felé, és csak a sarkon néztem vissza a még mindig padon ülő fiúra. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy van benne valami különleges.
Aztán befordultam a sarkon, viszont megtorpantam, mert valami elállta az utamat. Valami undorító, amihez hasonlót még sosem láttam. Egy pikkelyekkel borított testű, sok lábú undormánnyal szemeztem, ami még a legrosszabb álmaimban és a legrémisztőbb horrorfilmekben sem szerepelt volna. Sok szemét hátborzongató lassússággal emelte rám, ám nekem csak épp annyi időm volt, hogy felsikítsak mielőtt rámvetette magát.


Remélem nem gond, hogy behoztam egy falánkot. Nem szeretnék sokáig tudatlan maradni Razz És sajnálom, hogy ennyit kellett várnod.

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szomb. Aug. 11, 2012 11:43 pm

Daniell azonnal felvette az első csörgésre.
-Igen? - kérdezte - Lily történt valami?
- Semmi - mindig csak rosszat feltételez rólam - Itt vagyok a central parkban és gondoltam, nem akarsz kijönni te is?
- Most? Ne feledd Lilly te most azért bohóckodhatsz ott mert én dolgozok helyetted.

- persze, gondolom. Otthon ülsz igaz? - a vonal túloldalán egy pisszenés sem hangzott. Teli találat - Nem te vagy az egyetlen árnyvadász Brooklynban Dan.
Az éppen érkező Richard felé néztem, akit máris körülvettek a sikítozó lányok. itt is van például egy.
- Na akkor jössz? - kérdeztem Danielltől
- Nem - vágta rá azonnal
- Sosem jössz sehová - morogtam - Remélem oda gyökerezel, abba a hülye szobádba.Majd rávágtam a telefont köszönés nélkül.
Tényleg nem járt el sehová, mindig azt mondta, hogy dolgozik, de ennek ellenére mindig otthon ült. Csak néha ment el velem valahová, de azt is csak akkor ha kettesben voltunk. Néha már azon gondolkozok, hogy talán tömeg iszonyos.
Árnyék vetült rám és még mielőtt felnéztem volna már tudtam, ki vagy inkább kik állnak körbe. A csajok, akik eddig Richardon lógtak most engem környékeztek meg. Hidrogénezett fehéres hajukról vakítóan ragyogott a napfény.

- Mit akartok? - Néztem fel rájuk.
- Hogy mit akarunk - lépett előre az egyikük, szerintem a "banda" vezér, kezében a rózsámmal - azt, hogy kérj bocsánatot a bátyádtól!
- Mi? -
képedtem el. Gyorsan Richard felé néztem, de ő csak egy helyben állt és onnan figyelt minket - Ő küldött titeket?
- Nem kellett kérnie. Az idegeire mentél és most miattad ilyen rossz kedvű. Szóval emeld meg a segged és kérj tőle bocsánatot. - próbált keménynek tűnni de látszott rajta, hogy fél tőlem.
Megemeltem a "seggem", fölé magasodva fenyegetően pillantottam rá.

- Ó értem - mosolyodtam el - Dobott titeket, nem igaz? Szegénykéim - félre löktem a lányt, mire a többiek elhúzódtak előlem.
Elegem volt már az egész napból. Korán keltem, álmos vagyok, összebalhéztam Richardal és ezek a hülye tyúkok sem szállnak le rólam. Ez nem az én napom. Az egyik lány, aki már reszketett a feszültségből, hangos visítással ugrott felém és emelte ütésre a kezét. Könnyedén félre léphettem volna de nem volt rá szükségem, Richard megragadta a lány kezét és feltartóztatta. Húha elég gyors.
- Kösz - mondtam neki kedvesen. Persze elintéztem volna magam is a lányokat, de az eddig tapasztalatok alapján jobb volt, ha megköszönöm Richardnak.
A lányok összegyűltek a Richard által még mindig fogva tartott lánynál, majd miután elengedte őt Rich, gyorsan hátrálni kezdtek. A szőke lány, akinél még mindig ott volt a virágom, a tó széléhez futott, majd egy "őrültek" kiáltással a vízbe dobta azt.

- Francba - oda szaladtam és próbáltam minél jobban behajolni, hogy elérhessem, de víz egyre csak beljebb sodorta.
Lekaptam a cipőmet, majd óvatosan belegázoltam a kis tavacskába. Hideg, rázkódtam meg, miközben az iszapos köveken lépkedtem, és undi. Reméltem, hogy nem hirtelen mélyülő a tó, mert úszni azért nem akartam. Richard odakiáltott nekem, ugyanabban a percben mikor meg csúszott a lában és sikítás mellett belepottyantam a vízbe. Ez tényleg nem az én napom gondoltam miközben derékig érő vízben ültem.
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Kedd. Aug. 14, 2012 10:16 am

A távolból szemléltem ahogyan Lillyt kiosztják a mondi lányok, de amikor kezet emelt rá az egyik akkor azonnal elkaptam a kis erőszakoskodót, aki a lánynak ajándékozott rózsát is szorongatta.
- Na, de lányok. Ha nem tudnátok akkor elmondom, hogy egy bátyusnak, a hugicája a legfontontosabb a világon. Szóval ha valaki bántani próbálja Lillyt azt jobbik esetben kinyírom.- mondom, majd megajándékoztam a lányt egy szexi mosollyal, s útjára engedtem.Gyorsan el is távolodtak, de mire én Lilly felé fordultam, ő már a vízben volt.
- Nem kell kihoznod, vehetek másikat.- kiáltok be neki, amivel csak azt értem el, hogy megcsúszott és a vízbe esett. Hangosan felvihogtam, majd utána vetettem magam, amint elmúlt a röhögő görcsöm.
- Hé, azt nem mondtad, hogy fürdeni akarsz. Akkor hoztam volna valami más gatyát, hogy ne ez legyen vizes.- mondom nevetve, majd felé nyújtottam a kezem. Erre ő kirúgta az egyik lábamat, amitől elvesztettem az egyensúlyom, s majdnem ráestem. Szerencsére időben letettem a kezem, amibe bele is állt egy kő. Felkarcolta a bőröm, s folyni kezdett a vérem. A vízben nem tarthattam a kezem, mivel akkor elfertőződik a seb.
-Négy lehetőségünk van. Vagy elfertőződik a kezem, amit megvágott a kő, vagy összevérezem a gatyámat, amit nem akarok, vagy a másik kezemmel veszem ki a farzsebemből az irónomat és rád esek, ami nem lenne neked kellemes élmény, mert nem öt gramm vagyok. A negyedik verzió az, hogy kiveszed te.- mondom felmutatva a kezemet, amin lecsorgott a vár. Pontosabban már a könyökömig piros csík borította az alkarom. Biztosan megszánhatott, mivel előkereste az irónomat.
- Megcsinálod?- nézek rá egy kiskutya tekintetével. Ha a másik kezembe vettem volna a "fegyvert," akkor biztosan ráesek. Teljes egészben övé volt a választás lehetősége.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 15, 2012 5:20 am

Pár perc után már Richard is a vízben mászkált próbálva visszafojtani nevetését. Na szép!Bár meg kell hagyni biztos röhejesen nézhetek ki.
Mellém érve segítően nyújtotta felém a kezét, de ahogy végig néztem rajta kicsit komoran állapítottam meg, hogy a ruhái túlságosan száraznak tűntek az enyéimhez képest.

- Ó ne aggódj megszárad azt - mondtam neki, majd kirúgtam a lábát.
A srác volt olyan szerencsétlen, hogy pont felém esett és még az egyik kezét is felsértette. Kicsit sem feltűnő pózban ültünk a tóban, már előre hallottam a fényképezők kattogását.Már épp löktem volna le magamról, amikor Richard hosszas monológba kezdett. Szkeptikus arccal hallgattam végig, miközben már viszkettek az ujjaim, hogy odébb taszigáljam, de a karján már hosszú csíkban csordogált a vére.
- Kit érdekel a kezed - morogtam, de azért előhúztam az övébe bújtatott irónt.
Még mindig abban a pózban gyors gyógyító rúnát rajzoltam a sebére,majd mikor az begyógyult sokat sejtő mosollyal néztem fel rá. Láttam ahogy Richard fejében tudatosul a mosolyommal járó következmény és már épp nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de addigra már a vízben landolt, hangos kacajom mellet. A vízben térdepelve vetődtem volna a rózsám felé, ami egyre beljebb úszott, amikor a kezemnél fogva hátrarántottak. Épp időben zártam össze a számat, hogy megkíméljem az iszapos víz ízétől, hajam koszosan összeragadt és most már mindenemből csurgott a víz.
Felálltam és Richard arcába fröcsköltem egy adag hideg vizet.

- Jössz egy rózsával - mondtam neki, közben kitértem az ő támadása elől - Lassú vagy te ehhez - nevettem
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 15, 2012 6:04 am

Nem elég, hogy teljesen eláztam, még a hajam is tiszta iszap lett.
- Hé, te banya most nézd meg hogyan nézek ki.- mondom neki, de a szemem mosolygott. Elkezdtem lesöpörni a hajamba ragadt mocskot.
- Ezt még visszakapod, te... életem réme.- mondtam neki kedvesen, majd elkaptam a derekát és a vízbe dobtam, persze én is repültem vele együtt.
- Jaj életem. Nem tudom, hogy az Angyal miért akarta, hogy megismerjelek, de nem bánom, hogy így történt.- mondom neki, megvillantva a fogkrémreklámba illő mosolyomat. Lilly tényleg olyan lány, akit el tudnék képzelni magam mellett. Olyan kis bolondos, szeretem ha nem egy besavanyodott tyúkkal van dolgom. Egy kicsit megráztam a fejem, hogy a hajamból a víz kicsöpögjön. Úgy éreztem magam, mint valami kutya.
- Most miattad úgy nézek ki, mint egy félig vízbe fúlt macska.- mondom neki megjátszott duzzogással.
- Amúgy még mindig haragszok egy kicsit azért, mert keresztapát csináltál belőlem. Most ki viszi tovább a családnevet?- dorgálom meg egy kicsit.
- Tudod Lilly, te vagy a legszemetebb csaj akivel valaha találkoztam, de épp ezt imádom benned.- jegyzem meg neki, majd közelebb hajoltam hozzá. Nem voltak terveim, de az egyik kezem akaratlanul is az ágyékom környéke felé tévedt. Törje el inkább az összes ujjamat, minthogy valami kárt tegyen a férfiasságomban. Ettől férfi egy férfi, nem attól, hogy szétgyúrja az agyát.
- Nem tört rám semmilyen vágy, csupán csak próbálom megelőzni a... bajt. Azt hiszem ez a megfelelő szó.- mondom neki vigyorogva. Majd feltettem neki egy fogós kérdést.
- Miért olyan fontos neked az a rózsa?- kérdezem kajánul vigyorogva.
- De ha ennyire kell kapsz egy másikat, sőt akár többet is, de csak ha szeretnéd.- teszem hozzá, majd rákacsintottam. A part felé sandítottam, ahol szép kis tömeg gyűlt össze. Akaratlanul is felnevettem, amit egy köhögéssel álcáztam.
- Csapjunk egy kis műsort! Nyugi abból amit mondok, semmi nem lesz igaz, de van egy tervem arra, hogy ezek elmenjenek innen és ketten maradhassunk.- suttogom neki.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem! Pedig én szerettelek.- mondom neki, kétségbeesett fennhangon.
- Lilly egyetlen szerelmem miért csináltad ezt? Mielőtt elválunk csak egy utolsó csókot.- mondom, de a gyomrom már háborogni kezdett erre. Muszáj ilyen nyálgépnek lennem, csak azért, hogy kettesben maradhassak egy lánnyal? A bal szemem sarkából a part felé sandítottam ahonnan mindenki eltűnt, hogy nehogy megzavarja a hős szerelmest. Aki jelen esetben sajnos én voltam. Felkuncogtam, majd kimásztam a vízből, nyomomban a lánnyal.
- Ez mindig beválik.- magyarázom neki.
- Amúgy bocsi ha hányingert keltettem benned. Nekem se sok hiányzott ahhoz, hogy visszajöjjön a reggelim.- mondom neki és leültem a fűbe.
- De legalább elmentek és nyugtunk lesz.- jegyzem meg, majd figyeltem ahogyan ő is elhelyezkedik mellettem.
- Emlékeztetlek arra, hogy ez nem randi, ami annyit jelent, hogy nincsenek terveim. A rózsa csak amolyan kiengesztelő ajándék volt. Tudom, hogy a lányok szeretik a virágokat.- vonom meg a vállam. Ez nem volt teljesen igaz, talán mégis voltak terveim. De ezt soha nem vallottam volna be neki.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Csüt. Aug. 16, 2012 6:26 am

Hé - kiáltottam fel az arcomba csapódó cseppektől. Richard úgy rázta a fejét, mint valami kutya.
Meglepődésemre Richard újra felhozta a rúgásomat, amely nem éppen finom helyen találta el.

- Bocsánatot kértem nem? - nagyon nem örültem neki, hogy megint itt tartottunk. Nem fogok többet bocsánatot kérni tőle, ha azt hiszi könyörögni fogok akkor téved. - Nem hiszem, hogy emiatt aggódnod kéne, nincs akkora szerencsék, hogy megszabaduljunk tőletek - vigyorogtam.

- Most azt mondod szemét vagyok? - dőltem el előle - Te aztán tudsz udvarolni egy lánynak!Ne félj nem rúglak meg ott többet csak ha nagyon megérdemled, persze ez nem jelenti azt, hogy máshol nem ütlek meg - mosolyogtam.

- A rózsa? - kérdeztem és mélázva fordultam a lassan eltűnő piros folt felé - Szeretem a rózsákat, ennyi az egész. - ez tényleg így volt, gyűjtöttem őket - Megegyeztünk, de akkor már kéket kérek!
Richard gyors jellem váltása meglepett és szinte tátott szájjal bámultam az előttem térdelő, nyivákoló srácra. Ez most komolyan gondolja?! Előre söpörtem vizes hajam, próbálva elrejteni az arcom. Ez irtó kínos! Hallottam a körénk gyűlt tömeg sóhajait, suttogásait majd távolodó lépteiket. Richard megragadta a karom és kivonszolt a partra miközben bennem újra megfordult, hogy megrúgom.
- Még egy ilyen - suttogtam - és tényleg keresztapa leszel!
Megkerestem a cipőmet és leültem Richard mellé a partra. A nap sugara melengetően járta át a testem.
- Persze, nem randi! - vontam fel a szemöldököm, szkeptikus hangomon jól hallatszott, hogy ez szörnyű kifogás volt - Semmi célod nem volt vele, hogy elhívtál, igaz? Nos de így legalább nem kell azzal vacakolnom, hogy mikor utasítsalak vissza...
Valaki köhintett mögöttünk és két magas alak jelent meg. Ó a francba, rendőrök!
- A park területén tilos a fürdés - szólt hozzánk az egyik magas kopasz férfi.
Richard felé sandítottam majd a fülébe súgtam:

- Na ezt intézd el! De semmi balhé!
Richard belegyezően bólintott.
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Pént. Aug. 17, 2012 3:15 am

- Ki mondta, hogy udvarolok? Megint sokat nézel ki a helyzetből, drágám.- mondom neki. Én aztán nem udvarolok senkinek, akinek tetszek, annak nem kell udvarolni. Amikor a kis műsorom után kimentünk a vízből, kaptam egy fenyegetést.
- Ez egy olyan megjegyzés volt, amit meg sem hallottam. Tudod jól, hogy visszaütnék, mert az erőviszonyok többé-kevésbé arányosak. Az egy másik kérdés, hogy nő vagy.- mondom neki, remélve, hogy erre nem tud mit mondani. Komolyan, már volt olyan, hogy kétszer egymás után kaptam egyet a nemi szervembe nőtől, és visszaütöttem, mert annyira elszállt az agyam.
- Felőlem meg is ölhetsz ha oda nem nyúlsz.- mondom neki, majd elhúztam a számat.
- Nem vagyok meleg.- teszem hozzá gyorsan, mert az előző mondat kissé félreérthetőre sikeredett. Amikor a visszautasítós részhez ért, reflexből hajoltam igen közel hozzá. Erre már volt egy előre kitervelt válaszom.
- Ha azt gondolod, hogy terveim vannak, akkor nagyon tévedsz. Mert ha lenne bármilyen tervem, akkor azt már rég véghez vittem volna, annak ellenére, hogy egy kis erőszakos boszorkány vagy.- mondom neki, majd a képébe vigyorogtam, a lehető legpimaszabb módon. Tényleg nem arról voltam híres, hogy szépen kivárom, amíg a másik mutat valami kis jelet arról, hogy esetleg bejövök neki. Az nem az én stílusom.
- És amúgy se gondolom, hogy minden férfi a lábad előtt hever. Azt se hiszem, hogy mindenkit vissza utasítanál.- mondom neki a tényeket.
- És azt se hiszem, hogy eljöttél volna, ha ha nem találnál egy kicsit is vonzónak.- kacsintok rá. Ez komolyan logikusnak tűnt. Mégis miért jött volna el? Nem éppen voltunk jó viszonyban. Valaki diszkréten köhintett egyet mögöttünk, s ahogy hátrapillantottam megláttam a rendőröket. Megkaptam a parancsot Lillytől, miszerint le kellett szerelnem a zsarukat, de hozzátette, hogy semmi balhé. Ilyen hülyének nézne? Nem akarok ötven napot a fogdán tölteni. Egy pillanatig elgondolkoztam, majd kitaláltam a megfelelő tervet, amivel le tudom szerelni őket. Megütöttem egy kis francia akcentust, s felálltam.
- Messziről jöttünk, nem tudtuk.- mondom, rezzenéstelen arccal.
A rendőr a táblára mutatott, de erre is már megvolt a kész válaszom.
- Otthon szabad, nem figyeltük, hogy mit írnak rajta.- megvontam a vállam, mintha tényleg igaz lenne amit mondok.
- Rendben értjük, de a büntetést ki kell fizetni.- mondja az egyik.
- Nincs nálam pénz, adjanak egy csekket és rendezem.- válaszolom, mire a kezembe adták a nyomtatványt és elmagyarázták, hogy meddig kell befizetnem. Diadalittas mosollyal ültem vissza a lány mellé, aki elképedve nézett rám.
- Mi van? Téged nem tanítottak meg franciául?- kérdezem értetlenül. Én is csak azért tudtam, mert úgy gondolták a szüleim még egész kicsi koromban, hogy egyszer még szükségem lesz eme borzasztó ronda nyelvre. Gondolom nem így képzelték el, de ez már mellékes.
- Szóval, hol is tartottunk, mielőtt ezek megzavartak minket?- húzom fel az egyik szemöldököm.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szomb. Aug. 18, 2012 6:20 am

Hát hogyne...Tényleg!...Teljesen igazad van - bólogattam mosolyogva Richard szónoklatára.

- Szóval te lányokat versz? - tettem fel a költői kérdést. Nem túlságosan érdekelt a válasz. Nem tűnt olyannak, aki lányokkal állna le harcolni, de ha még így is lenne semmi közöm hozzá. Magamat nem féltettem voltam annyira jó nephilim, hogy ne keljen aggódnom.

- Szemét, erőszakos, boszorkány - soroltam és az ujjaimmal mutattam a számolást - egyéb sértő megjegyzés? De egyébként tévedsz minden férfi a lábaim előtt hever, de persze nem utasítok vissza mindenkit! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Miért ne jöhettem volna? - kérdeztem vissza álmélkodást tettetve, mikor megkérdezte miért is vagyok itt - Hiszen az előbb mondtad oly okosan, hogy nem azért hívtál mert lenne valami célod velem. Akkor én miért ne lehetnék itt minden szándék nélkül?
Végül is ő mondta olyan nagy határozottsággal, hogy ez nem randi, hogy nem érdeklem. Vártam, hogy fog reagálni, mikor megjelent az a két kigyúrt kopasz fej. Richard kérésemre elintézte a helyzetet, túlságosan könnyen is. Reméltem, hogy talán történik valami vicces. De semmi, hacsak nem számítjuk a két rendőr arcára kiülő zavarodátságott Richard francia szvai hallatán. Furcsa, pedig francián sokan beszélnek Amerikában. Na jó persze én sem tudok, de az nem számít
- нем, но Я говорю по-русски. - vágtam rá azonnal Richard francia tudásom felől érdeklődő kérdésére. Sosem tanultam meg franciául, pedig minden vágyam volt, hogy egyszer eljussak oda.
- Ott tartottunk, hogy bár lassan megszáradunk, a kosz lassan penészedésnek indul rajtunk. Le kéne valahogy mosnunk. - tanácsoltam és felálltam, a mellettem ülő Richardot is állásra kényszerítve ezzel - Talán egy két ötlet, hogy mit csináljunk? -kérdeztem tanácstalanul tőle.
Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel a cipőmet a talpamon lévő porra tekintetve, úgyhogy mezítláb lépkedtem a kavicsos úton, mai valljuk be nem volt éppen fájdalom mentes. Megindultunk a közeli kijárat felé és lassan már hallottuk is a város zaját, furcsa, hogy eddig milyen csönd volt.
- Hé most figyelj valami, olyat fogsz látni, ami ritkán tárul egy olyan casanova elé, min te - böktem oldalba Richardot és nem tudtam magamba fojtani a vigyorom - Egy ilyen lepukkant kinézetben én, vagyis egy lány kilép a társadalom utcáira. - azzal a lendülettel végig mutattam meglehetősen érdekessé vált külsőmre, majd mint egy mártír megindultam az emberek között, akik mind utánam fordultak. Hallottam Richard nevetését mögöttem.
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 22, 2012 6:22 am

- Talán mert sehol nem vagyunk szándék nélkül. Nekem is volt szándékom azzal, hogy elhívtalak, neked valószínűleg a tökön rúgás volt a szándékod babám.- mondom neki majd felhúztam az egyik szőke szemöldökömet. Amikor azt mondta, hogy neki igen is minden férfi a lába előtt hever, a szemöldököm még magasabbra emelkedett, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Ha ezt gondolod, akkor nagyképű vagy, tudd meg. Még nekem sincs ekkora arcom. Ez tetszik.- mondom, majd megvillantottam az arrogáns mosolyomat.
- Bírom ha egy csaj olyan bunkó, mint amilyen te vagy velem.- jegyzem meg, majd elnevettem magam. Komolyan imádom ha egy csaj szemétkedik, attól csak érdekesebb lesz. Na meg kihívást jelent a férfinak, aki szereti a kihívásokat. Legalábbis én szeretem őket. Aki meg valakivel azért nem kezd ki, mert nehéz felszedni az bolond.
- He?- nézek rá, amikor egy számomra ismeretlen nyelven kezdett el dumálni valamit.
- Megismételnéd most emberi nyelven is, cicám?- kérdezem, majd rákacsintottam.
- Esetleg menjünk az Intézetbe. Van ott víz és szappan. Megfelelő? Gondolom elcsórhatsz pár cuccot Megantől, majd kimagyarázlak. De szerintem fel sem tűnne neki, mert annyi cucca van, hogy a szekrénybe se fér be. Mi meg állandóan azt hallgatjuk, hogy "nincs mit felvennem!"- mondom, a végén elvékonyított, lányos hangon, majd felakasztottam a szemeimet és egy hatalmasat sóhajtottam.
- Annyira fárasztóak tudtok lenni néha!- nyögök fel, majd hagytam, hogy felrángasson a földről. Halkan kuncogni kezdtem a következő mondatára, miszerint ilyet ritkán látok.
- Ebben nincs semmi extra. Egyszer n fürdőköpenybe mentem le egy kajáldába, mert a többiek éhesek voltak. Persze, azt kell elküldeni, aki éppen öt perccel azelőtt mászott ki a zuhany alól. Egy kicsit hülyének néztek, mit ne mondják.- mondom megint sóhajtva.
- Még azt se hagyták, hogy felöltözzek, mert addig meg haltak volna az éhségtől. De szerintem csak nézni akartak és kiröhögni.- mesélem, majd elkaptam a vállát, mert úgy ment előre, mint egy bolond, akit hajt a tatár.
- Akkor Intézet?- kérdezem, mikor megállítottam magammal szemben.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

Jace Wayland


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 26

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szer. Aug. 29, 2012 5:28 am


Clary and Jace


Sok olyan dolog van, amit ha csak egy szimpla ember lennék meg tudnám tenni, de nem vagyok az és örülök is ennek. Egyelőre az árnyvadászaton kívül semmilyen elképzelésem sincs, nincs másik út melybe majd kapaszkodhatnék. Ez a mindenem, az életem amit semmiképpen sem szeretnék elcserélni máséra. Még ha vannak aprócska hibák, vagy dolgok amik nem úgy sültek el ahogyan azt mi szeretnénk, akkor sem adhatjuk fel. Küzdenünk kell az utolsó csepp vérig, még akkor is ha az erőnk elhagyni készül minket és a helyzetünk reménytelen. Szerintem mindig van remény, csak ki kell nyitnunk a szemünk és meg kell látnunk az út végén a fényt. Azt a bizonyos fényt ami életet és reményt ad nekünk. Mert vajon milyen az élet remény, szeretet és hit nélkül. Még ha az emberek nem is hisznek az isten vagy az istenek létezésében nem lehetnek hitetlenek. Hitetlen ember nincs, mert ő is hisz valamiben, ami nem a valláshoz kapcsolódik, hanem az életéhez, ahhoz amit sikerült megtapasztalnia. Attól, hogy én a világat más szemmel látom még nem jelent semmit. Nem örültem meg, mert vérszomjas démonokat ölök és vadászom rájuk, csak mindezt egy ember szemében kimondani elég nehéz, mert nem hinne nekem… hiszen nem látja ugyanazt a ronda szörnyeteget amit én igen.
Pont ezért látom szörnyűnek ezt a világot, bár lehet törekszik a tökéletességre ezek a szörnyek miatt sosem lesz az. Bár itt vagyunk mi az árnyvadászokkal, hogy mondhatni ' megtisztítsuk’ tőlük a világot, de azt hiszem túl sokan vannak. De sosem fogok feladni a harcot, még ha néha tényleg túl nehéz megküzdeni velük. A gondolataim azonban erőt adnak nekem és az, hogy különleges személyiséggel rendelkezem. Sosem voltam túlontúl kedves egy lányhoz sem, most úgy tűnik kezd visszatérni a jó modorom, már ha ezt lehet annak nevezni, vagy lehet ez is csak ugyanolyan időszakos mint egy hétig szeretni egy zenekart azután meg egy újabb dalaiba bele szeretni.
Én ezt csakis így tudnám össze hasonlítani, mert ha úgy vesszük az emberek hangulata is olyan mint a zene ritmusa, változik.
Tudtam, hogy a mai nap biztosan nem fogok unatkozni, csak meg kellett találnom a helyet és a megfelelő embert akivel csak úgy elbeszélgethetek.
– Hidd el mindent megértenél ha az én szememmel látnád a világot. De azt hiszem akkor is túl nehéz lehetne elfogadnod azt az egészet amit én látok, olyannak, amilyennek még senki sem látta. Csak arról van szó, hogy a világ nem tökéletes és én ezt látom benne. – nem akartam őt elriasztani magam mellől, hiszen sok ideje már ő az első akihez odamentem és csak úgy totál véletlen elkezdtem beszélgetni vele. Jó, én nem hiszek a véletlenekben, annak is okkal kellett történnie, hogy ma ide jöttem a Central Parkba aligha tudván mást tenni az Intézetben.
Nem értem miért nem éreztem jól magam otthon, a legbékésebb helyen, ahol elég ha elviselem a többiek személyes veszekedéseit.
– Már tudom mi szeretnék lenni, de úgysem hinnél bennem. – rajta kívül más sem, tehát kár fárasztanom a számat ahhoz, hogy beszélni kezdjek az árnyvadász szakmámról, arról mennyire szeretem és míg meg nem unom ez szeretnék lenni.
De komolyan mégis minek nézne engem? Talán egy örültnek aki hisz a démonokban és azt vallja, hogy rájuk vadászik. Egy ember szemében bizonyára szellemek lehetnek, bár őszintén magam sem tudom mit láthat egy mondén s, mit nem.
– Én is örültem a találkozásnak Clary és szintén reménykedek abban, hogy egyszer majd újra élvezhetem a társaságodat egy sokkal békésebb helyen. – végignéztem ahogy gyorsan összepakol és elindul a kijárat felé. Nem indulhattam el, egészen addig amíg el nem tűnt az alakja s, már én sem láttam őt, csak a szenzor jelzését és egy sikító hangot hallva. Szóval a 'mókus’ játszótársat talált s, most éppen kedves próbál lenni hozzá?
Mindenképpen meg kell mentenem az illetőt, ez nem kétséges. Szaladtam, mert szaladnom kellett na meg a démon figyelmét is el kellett vennem azért, hogy eleressze újonnan szerzett áldozatát.
– Ugyan kis mókus, tudhatnád, hogy neked nem ő kell, hanem én! – ki nem állhatom amikor beszélnem kell egy agyilag alul fejlett lénnyel aki biztos nem válaszol vissza, de jobb mintha rám acsarog a Lány helyett és engem akar úgymond 'megenni’. Szerencsére tudok vigyázni magamra s, ha elindul felém, otthagyja a lányt ezer biztos, hogy megölöm.

// Bocsi a késés miatt, remélem jó lett a szöveg és nincs semmi gond vele. //
Vissza az elejére Go down
http://breath.hungarianforum.net/

Clary Fray


~admin~

~admin~


TémanyitásTéma: Re: Central Park   Pént. Aug. 31, 2012 9:33 am


Jace & Clary

Hallgatni Jace-t egészen más volt, mint hallgatni bármelyik másik srácot. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb mondanivaló untat, hangszíne lapos, szinte altatóan mesélik a szerintük vicces történeteket. Sem Kirk vagy Eric monológja nem tud lázba hozni, sőt olykor-olykor még Simon beszédén is képes vagyok elkalandozni, oda nem figyelni arra, amit mond. Ilyenkor felemlegeti nekem, hogy egy másik világba tartozom, és hogy oda járok vissza, de igazság szerint ilyentájt hagyom, hogy a képzeletem és a művészi énem magával ragadjon, és a felhők felé repítsen, ahonnan mindent tisztábban látni. Jace közelében viszont nem érzek arra késztetést, hogy máshová menjek. Bár több állításába szívesen belekötnék, hallgatni, hogy mit gondol a világről ő, aki szemlátomást egy teljesen másik dimenziónak látja ezt a helyet, mint én, egyszerre furcsa, érdekes és egy abszurd módon szívmelengető. Van benne valami mélyről jövő hűvös tűz, ami meg nem éget, mégis tartasz tőle, hogyha túl közel merészkedsz, akkor elégsz. Ez több, mint furcsa.
- Tudom, hogy a világ nem tökéletes. Semmi és senki sem az, de sokan vannak, akik azon igyekeznek, hogy csak egy picit jobb hellyé tegyék ezt a bolygót, ahol élünk. Ha ilyen pesszimista vagy, az ő munkájukat veszed semmibe. Hinni kell, hogy nem olyan borzalmas ez a világ, mint amilyennek tűnik. Én legalábbis igyekszem ebben hinni – hadartam el gondolataimat egyszerre, és lesütöttem szemeimet, ahogyan ráébredtem, hogy milyen naiv gondolatok hagyták el a számat. Ő biztosan nem fogja értékelni, ha egyszer valóban ennyire, ilyen mélyen romlottnak látja a világot. Mi történhetett vele, hogy így gondolkodik? Milyen élete lehet? Biztosan nehéz, máskülönben felhőtlen boldogságban úszna, és nem törődne azzal sem, hogy jön a globális felmelegedés, és az aranyos jegesmaciknak már nincs hol élniük. Nem mintha egyébként olyannak tűnne, aki ezzel törődik. Viszont szegénynek sem látszik, de nem szeret otthon lenni. Lehet, hogy a családban vannak gondok...
- Látom nem vagy kifejezetten mesélős kedvedben. Vagy egyébként sem szeretsz idegeneknek magadról beszélni? – kíváncsiskodtam kissé hűvös válasza okán, mert eléggé elutasítónak tetszett ez az „úgysem hinnél bennem”. Honnan tudja, ha egyszer nem mondja el? Nem ismer, nem tudja, miben hiszek s miben nem? Könnyen lehet, hogy valóban csak pislognék, de felőlem még balerina is lehet, ha az szeretne lenni.
Sietősen távoztam hát, mert a sok horrorfilm megártott, és beparáztam fényes nappal egy nyilvános parkban. Gratula, Clary, ezt jól megcsináltad! New York óriási, de ha neked lesz is szerencséd még egyszer összefutni ezzel az aranyhajú sráccal, ő bizonyára megjátssza, hogy nem ismert, mert az ijedős lányokat senki sem szereti. Bár Jace nem mutatta ki, hogy mit gondol. Most, hogy belegondolok, egyáltalán nem nagyon mutatott ki érzelmeket az egész beszélgetés során, mint furcsa belső nyugalommal tekintett volna a történtekre, akárcsak lepereg előtte az élete, mint egy film, melyben ő nem szereplő.
Eme furcsa gondolatok kavarogtak a gondolataim közt, mikor az undormány felbukkant. Egy szavam sem lehetett, csak az ösztönös segítségkérés, de máris megéreztem csápos lábait magamon, amint a földhöz szegez, és csattogtatja a fogait. Azt hittem, el fogok ájulni, de a hirtelen adrenalinfröccs magamnál tartott, és ahelyett, hogy kérdéseket gyártott volna, menekülési terveken gondolkozott. Lassúságom – vagy az Ő gyorsasága – számlájára írható, hogy egyet sem gondoltam végig, mire Jace felbukkant. Olyan szöveget vetett oda a számára látszólag meg sem lepően furcsa és visszataszító lény láttán, mint a szuperhősök a képregényekben, amiket Simon-tól szoktam elcsórni néhanapján. Ennek a bizonyos „mókusnak” azonnal feltűnt az újonnan érkezett, és lomhán tekintett a másikra, de közben nem engedett el. Összeszorított szájjal vártam, hogy mi fog következni, és megkönnyebbülve vettem levegőt, mikor ez az állat a fiú irányába vetődött. Mégis bennem lapult még a mélységes félelem és furcsamód a másik iránti aggodalom, miközben agyamba férkőzött a kérdés: mi a fene folyik itt?

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com

Jace Wayland


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 26

TémanyitásTéma: Re: Central Park   Vas. Szept. 09, 2012 10:28 pm


Clary and Jace


Egy mondén, mégis mit tudhat arról amit én képviselek? Semmit. Az ő szemükben mi csak egy egyszerű emberek vagyunk, tele békés álmokkal és az élettel teli reményekkel, melyről úgy hiszük talán jobb is lehet. Talán lehet, hogy így van, de én szemem teljesen mást mutat. Ez a világ sosem lesz tökéletes egészen addig míg azok a nyavalyás démonok el nem pusztulnak. De ők úgy érzem sosem fognak meghalni mert egyre jobban gyarapodnak és ez lassanként kikészít. Most szó szerint. Minél több démont látok annál jobban gyűlölöm meg őket. Azonban míg a világ világ mindig lesznek hozzám hasonló árnyvadászok. Kell, hogy legyenek, tulajdonképpen a gonosz uralná a világot az emberiséget meg apránként el is pusztítaná. Nem akarom, hogy az emberiség meghaljon, hiszen ők az egyetlenek akikért úgy érzem érdemes élni és akár meghalni.
Most ebben a pillanatban, úgy érzem kötelességem segíteni Claryn és ezt a kis szörnyet minél előbb megölni. Mosollyal fogadtam amikor úgy határozott a lány helyett engem szándékszik megkóstolni. Úgy vélem helyesen is döntött, de csakis most az egyszer utoljára, mert megfelelő árnyvadászára talált bennem. Csak el kell csalnom innen, nehogy még valaki más is meglássa ezt a termetes lényt. Nincs éjszaka ez meg baj, mert ha az lenne könnyedén megölhetném, de így, hogy akár mások is megláthatnak túl kockázatos. Úgy hiszem elég ha a bajba jutott látott és emlékszik az arcomra. Már csak arra kell rájönnöm, a parkban hol végezhetnék vele. Nem láthatnak meg ez már biztos, pont emiatt sietek most annyira. Ha ez a kis undorító lény utolér még mielőtt meg nem találom a megfelelő helyet… Na jó, nem hagyhatom, hogy üldözzön! Nekem kell elkapnom őt, nincs kecmec használnom kell a fegyverem, még mielőtt bárki mást is kinézne magának rajtam kívül.
Szóval szembe álltam vele és megvártam, hogy utolérjen azután támadtam csak, amikor néhány lépés választott el tőle.
Megöltem. Elvégre miért hagytam volna életben egy olyan szörnyeteget, mint ez a démon, aki meg sem érdemli azt, hogy létezzen. Semmi szép sincs az ilyenben és csakis az ösztöneire hallgat, melyek túlontúl állatiak. Nem volt már több mint por és hamu a fűben egy hatalmas kupacba gyűlve ami már reményeim szerint senkit sem fog bántani. Fogalmam sincs mennyit láthatott a lány abból amit tettem, de tudom, hogy majd magyarázkodnom kell neki. Amihez vagy túl kevés türelmem lesz vagy semmit sem mondok el neki.
Most azonban tudom, hogy vissza kell mennem hozzá és valahogy meg kell nyugtatnom őt. Majd terelni fogom a témát vagy lövésem sincs. Az Intézetben nem készítettek fel arra, hogy mit tegyek ha egy lánynak el kell magyaráznom csak hallucinált és semmi sem támadta meg őt. Neki azonban úgy érzem nem akarok és nem is tudnék hazudni annyira más.
Lassan ballagtam oda hozzá, mint aki az előbb nem ölt volna meg egy démont, mosolyogni azonban, most aligha tudtam volna. Hiszen látta azt a cseppet sem barátságos mókus fajtát. Lesütöttem előtte a fejemet és nem néztem a szemébe. Valamiért nem tudtam, nem volt elég erőm hozzá vagy tudtam mit látott és attól rettegtem ostobának fog nézni.
Ahogy elértem hozzá megálltam előtte. Tulajdonképpen azt szerettem volna megkérdezni, hogy nem esett valami baja, de én csak nézni tudtam őt egy percig. De utána úgy éreztem muszáj megszólalnom és meg kell kérdeznem, hogy van.
– Ugye semmi bajod sem esett Clary? – nem tudom mi mást kérdezhettem volna most, hiszen sikeresen megismerkedett egy démonnal és velem. Valami magyarázatot meg mégis csak adnom kell, majd ha megkérdezi mi volt az amit látott a két szemével.


Vissza az elejére Go down
http://breath.hungarianforum.net/

Clary Fray


~admin~

~admin~


TémanyitásTéma: Re: Central Park   Szomb. Szept. 22, 2012 9:37 am


Jace & Clary

A képzelőerő olyan adomány, melyet a hozzám hasonlóak megkaptak. Legalábbis szeretnék hinni abban, hogy amit papírra vetek nem egyszerű grafitvonalak, és mintázatok, melyek egyenként semmit, de összeségében valami szépet mutatnak. Szeretném, ha az ember képzelőereje beindulna ezeket a rajzokat látva. Vegyük példának azt a firkálmányomat Jace-ről. Mit látsz rajta, csupán kusza vonalakat, melyek jobb esetben egy fiatal fiú arcának vonalai. Vonásokat látsz, melyek egy élő, lélegző, gondolkodó és érző ember arcát képezik Egy pillantáűst vetve az alakról másolt képre, talán meg tudod állapítani, hogy egy karakterisztikus jellemről beszélhetünk-e, de Te sem tudsz többet, mint én. Ezért a képzelőerő beindul, és egy egészen másvilágba repít: egy világba, ahol ez a fiú a nagymenők közé tartozik, és lányok hada fut utána vagy egy világba, ahol szürke egérként húzódik meg a sarokban. Kinek mi jár a fejében...
Ám most ez határozottan egy olyan világ, melyet még ha a valóságnak is nevezik, egy olyanére emlékeztet, mely csak filmekben köszön vissza. Ahogyan a furcsa lény felbukkant, és rám vetette magát a legrosszabb rémálmait láttam valóra válni, mikor azonban Jace, mint hős lovag megjelent, kezdtem egészen úgy érezni magam, mint Mary Jane, mikor Pókember felbukkant. Na jó, ez bizarr egy hasonlat volt, de a lényeg, hogy az adrenalin úgy száguldott az ereimben, mint versenyló, és alig hittem a szememnek, mikor láttam, hogy ez a gyönyörűséges, titokzatos férfialak egyszerűen megölte a szörnyeteget. Egy szörnyet, mely pillanatokon belül már ott sem volt, sőt úgy tűnt, mintha sohasem létezett volna. Egy porszem sem maradt utána vagy vércsepp, az egész olyan hatást keltett, mintha az egészet csak képzeltem volna. Ott ültem a Central Park füvén, és bámultam ki a fejemből, miközben próbáltam feldolgozni a látottakat. Sokkolt ez az egész, és a Jace-ből áradó nyugalom és lezserség csak még inkább szította bennem az indulatokat.
Mi az hogy semmi bajom sem esett? Most komolyan kérdezi, mikor az imént oltott ki egy életet? Igaz, hogy egy olyan életet, mely megérdemelte a halált, még ha ez igazságtalanul és gonoszan is hangzik, de akkor is! Olyan volt a tekintete, mint akinek ez mindennapos, mintha mi sem történt volna az imént. És ez eómegijesztett. Feltápászkodtam a földről az ijedtségemben elgémberedett tagjaimmal, és mikor a fiú odaért hozzám, csak tágra nyílt szemeket meresztettem rá. Nem tudtam megszólalni. Meg akartam kérdezni, hogy valóságos volt-e ez az egész, hogy Ő valóságos-e egyáltalán, de nem mertem... talán mert féltem a választól. De melyik is lenne a rossz válasz? Tudni, hogy sem Ő, sem az effajta lények nem léteznek, csak a képzeletem űz velem kegyetlen tréfát, vagy hogy Ő valós, de akkor vele együtt ezen undorító szörnyetegek is.
- Nem, nem... én csak... – dadogtam, mikor végre megszólalt hosszú hallgatás után, és aranyszínű szemét tanulmányoztam. Miért mentett meg? Egyáltalán honnan tudta mit kell csinálni? Milliónyi ezekhez hasonló kérdés járt a fejemben, azt sem tudtam, hogy melyiket tegyem fel előbb. Melyikre jobb, ha tudom a választ?
- Mi volt ez az izé? – nyögtem ki a semmi felé mutatva, az irányba ahol eltűnt az undormány, mely rám támadt, majd Jace-t nézte ki magára. A park füvéről tekintetem azonban szinte azonnal visszakúszott a srácre, és egy újabb kérdést tört ki belőlem, melyet nem tudtam visszaszorítani: - Ki vagy Te?
Bár a pontos kérdés a „Mi vagy Te?” lett volna, de nem akartam, hogy azt higgye, nem gondolom őt embernek. Elvégre is a legtöbb szuperhős ember, nem? A kérdés már csak az, hogy ő minek vallja magát, és egyáltalán bevallja-e.

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com

Sponsored content





TémanyitásTéma: Re: Central Park   Today at 5:20 am

Vissza az elejére Go down
 

Central Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Central Park, Manhattan
» Hullócsillag Park
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
City of Bones - Csontváros szerepjáték :: Csábít a felemelkedés :: New York :: Belváros-