City of Bones - Csontváros szerepjáték

Cassandra Clare Végzet Ereklyéi c. könyvsorozatán alapuló szerepjáték.
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Előszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Clary Fray


~admin~

~admin~


TémanyitásTéma: Előszoba    Pént. Júl. 06, 2012 10:14 pm

Aki részt szeretne venni a bulin, ide írja meg stílusos megérkezését... lehetőleg a lépcsőházon keresztül, hacsak nem találsz más bejáratot Razz

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com

Camille Belcourt


~vámpír~

~vámpír~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Vas. Júl. 08, 2012 8:12 am

Ezen a héten már másodjára kószáltam régi barátom otthona előtt, ám ezúttal a forgalom tompa moraján kívül egyéb hangokat is hallottam, melyeket sorra próbáltam beazonosítani. 21. századi zene a rá jellemző különös ritmussal-amire klasszikus táncokat aligha lehetne lejteni-, néha-néha csörömpölés és kiáltások, amik inkább a szórakozás miatt hagyták el gazdájuk száját, mintsem a félelem miatt.
A klánban már többször is meséltek a Magnus által szervezett „mulatozásokról”, de soha nem gondoltam, hogy ekkora felhajtás társul hozzájuk.
A környék megtelt vámpírokkal, vérfarkasokkal, tündérekkel és a furábbnál furább szerzetekkel. A nagy részük teljesen figyelmem kívül hagyott, de néhányan azért látványosan megbámultak. Nem csodálom. Nemrég ittam egy jót, és a pillanatnyi figyelmetlenségemnek hála összekentem a blúzomat, noha ez már sok emberöltő óta nem fordult elő. Még nem volt alkalmam átöltözni sem, így szerencse, hogy eddig egyetlen árnyvadász sem vont kérdőre a vér eredetét illetően. Nem hiányzik még egy csetepaté.
Viszont igazán érdekelt, hogy mitől is olyan nagy szám a bentről kiszűrődő színes fénypászmák rengetege és a hangos, jellegtelen zene.
Kíváncsian lépkedtem a raktárépület felé, követve az előttem izgatottan zsibongó alvilágiakat. Walker jelenleg a vacsorám maradékának eltüntetésével foglalatoskodott, így csak Archer követett.
A korábban zárt fémajtó most teljesen nyitva állt, befogadva a viháncoló vendégeket. Habár Magnus mindig is különös szerzet volt, azért nem számítottam ilyen hatalmas tivornyára.
Vissza az elejére Go down
http://konyvfaninfo.blogspot.com

James Phillip Averay


~vámpír~

~vámpír~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Vas. Júl. 08, 2012 11:48 pm


party rockin'


A múltkor, a Takiban tett látogatásom során értesültem a mai nap megrendezésre kerülő buliról. Brr… A mai partikról mindig a régi álarcos bálok jutnak eszemben, márpedig beöltözni mindig is utáltam. Pedig már nagy divatja volt az álarcosbáloknak az 1700-as években, amikor is negyedévente a királyi udvar rendezett egy fél világra szólót. Hogy untam magamat azokon a partikon! Kedvesen kellett mosolyogni a hölygekre, egyetértően bólogatni az érsek végetnem érő litániájára, illetve táncolni minden kisasszonnyal, aki csak elejt egy megjegyzést erre vonatkozóan vagy aki szépen mosolyog. Nekem nyolc testvéremmel együtt kötelező jeleggel meg kellett jelennünk, és mi voltunk azok, akik először érkeztünk a helyszínre, és utoljára távoztunk persze nem örömünkben. Talán a lánytestvéreim voltak azok, akik leginkább élvezték az efféle mulatságokat, és én illetve nálam 3 évvel idősebb bátyám az, akik a legkevésbé. Atyánk arra bíztatott minket kb 9 éves korunk óta, hogy keressük meg magunknak az ilyen összejövetelek alkalmával a megfelelő anyagi helyzetű jövendőbeli. Ha lehetné vizuálisan érzékeltetni, hogy a megfelelő anyagi helyzetűt mennyire kihangsúlyozta, akkor megtenném, de nincs rá mód. Apám ugyanis hallani sem akart arról, hogy egyáltalán szóba állunk a “pórnéppel”, márpedig neki ide nem csak a szegények tartoztak, hanem a középosztálybeliek is, mint Anne. Anne-nel nem egy bálon találkoztam, de azontúl mindre meghívtam, és vele töltöttem az estéket, onnantól kezdve nem érdekelt az etikett, csak az, hogy jól érzem magam, mert vele lehetek. Apám persze ezt nem nézte jó szemmel, de ez cseppet sem érdekelt. Mellesleg George bátyám is buzdított, ő mindig mindenben támogatott. Mikor 18 évesen beálltam a háborúba, ő már egy század parancsnoka volt a lovas osztagnál, és sikerült elérnie, hogy maga mellé vegyen. Volt egy csata Portmouth-ba, a tengertől nem messze, ahol rendkívüli túlerőnk volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az utunkba, ám kiderült, hogy csapda volt, és hátulról bekerítettek minket. Próbáltunk kitörni, de az Szinte lehetetlen volt, a bátyámmal leszakadtunk a csapattól, pár szemfüles bajtársunk velünk tartott, és már töb száz méterre voltunk a csata helyszínétől - melyet elvesztettünk, de legalább túléltük – mikor egy ágyúdörrenésre lettünk figyelmesek. Felénk céloztak, és bátyámat közvetlenül eltalálták, ott helyben szörnyethalt. Nem tudtuk elvinni a testét, még csak megemlékezni sem tudtunk holt teteme felett, mert felénk igyekeztek az ellenséges katonák. Menekülnünk kellett. Mikor hazaértünk, atyám dühöngött, George mennyasszonya maga alatt volt. Senki sem mondta, de szerintem engem hibáztattam. Miért, magam sem tudom. Anne vigasztalni próbált, de így is hónapokba telt, mire kihevertem az esetet. Ó, de hogy jön ez most ide? Fogalmam sincs. Elkalandoztam…
A lényeg, hogy úgy gondoltam illő lenne újonnan érkezettként tiszteletemet tennem eme „nagyhatalmú” boszorkánymester buliján, hogy megismerje a helyi árnyvilági élet fontos alakjait. Nem mintha szeretnék hozzáverődni bármilyen klánhoz is. Nem, jól vagyok én magamba, csak nem árthat, ha felmérem, hogy kivel nem kellene ujjat húztam. Nem különösebben csíptem ki magam az estére, és a lerobbant lakótelep házához egyes egyedül mentem. A liftet követően felmutattam a Takiban szerzett meghívót, és máris bent voltam az előszobában, ahol a buli már javában zajlott. Kíváncsi voltam, hogy mit tartogat ez az este számomra...
Vissza az elejére Go down

Lillyanna Blackwood


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Hétf. Júl. 09, 2012 6:11 am

- Ugyan már, gyere te is! - mosolyogtam bele a mobilomba.
A Queen Streeten sétáltam, széttárt karokkal pörögtem és szökdécseltem. Tele voltam energiával, bulizni akartam.
Daniel csak belemorgott a túloldalról.
- Ne csináld! Ott a meghívó a szobám asztalán, rajta van a cím. Kapd össze magad és c'mon! - kiáltottam a végét.
Befordultam egy kis mellékutcára, sorban két oldalt vörös tégla épületek sorakoztak és már messziről hallatszott a ritmikus zene zaja.
-Vegyem megtiszteltetésnek, hogy meghívsz? - kérdezte, majd dühösen rám reccsent - Ha már egyszer elszöktél!
- "Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által: kőgát sosem riasztja a szerelmet" - nevettem ahogy eszembe jutott, hogy másztam ki az erkélyen - Nem, azt vedd megtiszteltetésnek, hogy beengedlek a szobámba.
Igazán nagy lelkű vagyok, de tényleg igazán. Vidáman értem haza a Pandemóniumból és nem csak azért mert egy csapat vérfarkast raktam a helyére és nem is az előttem álló beszélgetések Camillel a Klávé előtt, hanem mert oltári bulira kaptam meghívást. Na jó az túlzás, hogy meghívtam inkább az egyik lükantrópnál találtam de hát ez nem mindegy?! Türelmesen végig hallgattam Daniel szentbeszédét amiért későn értem haza és még voltam olyan nagy lelkű, hogy meséltem neki a meghívóról és még talán az is felmerült bennem, hogy meghívom erre bezárt a szobámba.BEZÁRT! Van akkor más választása egy lánynak mint az erkély?
- Remélem már várod Rómeó a te egyetlen Júliádat - morogta - kétség sem férhet hozzá, ki fogok kapni - Egy óra és ott vagyok és elhiheted...
-Bye-bye - vágtam a szavába és lecsaptam a telefont.
Ott álltam az egyik hétköznapi téglaház előtt, ahová özömlöttek az alvilágiak népes csapatai. Vérfarkasok, vámpírok, pixik, boszorkánymesterek, dzsinnek és tündérek, ó tündérek. Imádom a tündéreket. Odavagyok a szépségükért, a ravaszságukért és a soha nem múló bájukért. Rengetegen voltak, szép számmal érkeztek és a vérem máris forrni kezdett. Csodás éjszaka elé nézek.
Felszaladtam a lépcsőn és máris ott álltam a színes, nyüzsgő előszobámban, ahol már javában tombolt a buli. Szívem máris a zene ütemére kezdett el dobogni.
Vissza az elejére Go down

Magnus Bane


~boszorkánymester~

~boszorkánymester~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Hétf. Júl. 09, 2012 2:45 pm

Csak pár pillanatra ugrottam vissza hálószobám rejtekébe, kénytelen voltam. Egy, már eufórikus állapotban vergődő farkas srác volt olyan drága, hogy poharának tartalmát a házigazda, gondosan megválasztott pólójára borítsa. Még ilyet, pedig ma este én akartam leinni magamat. Hogy őszinte legyek kicsit megsajnáltam a fiút, a pillanat hevében nem sok jót sejtethetett a tekintetem, legalábbis a sűrű bocsánatkéréséből erre következtettem. Nem elmélkedtem ezen tovább, hamar az ágyamhoz léptem és felkaptam magamra, ami egyből a kezem ügyébe került, jelen esetben egy sötétkék, szinte fekete pólót, melyet félig csillogó flitter fedett be, a díszítésből pedig a ’SHINE’ felirat rajzolódott ki egy darabon. Tökéletes.
Azzal sarkon fordultam és kiléptem a tömegbe, ami egyre csak nagyobbodni látszott. Ahogy mindig, most is sok régi és új arcot láttam megfordulni a szobában, sajnálatosan kevés olyan ismerős bukkant fel eddig, akit ne valamilyen berendezésemben tett kár vésett az emlékezetembe. Ott van például az a vámpír, ő egyszer produkálni akarta magát valami lány előtt, a vége az lett, hogy valahogy felkapaszkodott a falon, de le is zúgott és magával vitte a tapéta egy részét. Azóta jobbnak látom a falakat csupasz tégla valójukban meghagyni. Vagy az a boszorkánymester. Nem merek igazán visszagondolni mit művelt a szőnyeggel. Rövid elmefuttatás után inkább magamhoz vettem egy poharat a közeli asztalról, s miközben kortyoltam belőle, szabad kezemmel, könyökből fel- le lóbáltam a karomat ütemre, azzal egy időben pedig a zene is úgy hangosodott majd halkult el. Szerettem ezt az apró trükköt, látni, ahogy az őrjöngő tömeg értetlenül bámul, azok, akiket pedig nem lepett meg a hang zavar, csak nevettek egyet a mozdulatomon és a többiek arcán. Bár néha kételkedem magamban. Szárazon nem hinném, hogy ezt annyira szórakoztatónak találnám, de ilyenkor nem kell törődni az ilyesmivel. Poharam mögül tovább kémleltem a társaságot, amikor megláttam egy nephilim lányt. Látszólag fegyvertelennek tűnt és olyan lelkesnek, hogy miközben berontott a bejárati ajtón, párakat majdnem fel is borított. Ők éles tekintettel, mégis kérően pillantottak felém, mire egy határozott biccentést kaptak tőlem válaszul. Csodálatos, ma csak úgy ereszthetem el magam, hogy ha kell, közbeavatkozzam egy lehetséges csetepatéba.

Vissza az elejére Go down

Clary Fray


~admin~

~admin~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Szer. Júl. 11, 2012 9:41 pm

A buli hangulata egyre inkább fokozódik, de egyenlőre nem ütközött ki ellentét a vendégek közt. A lüktető zene ritmusa még az álló személyeket is lötyögésre készteti, és félő, hogy Magnus ígérete a extatikus estéről megvalósul. Néhányan azonban nem ezért jöttek: például a Tündérek Udvarából két féj csupán a bárpulton sorakozó italokat szerette volna végigkóstolni, de végül olyan mámoros állapotba kerültek, hogy ahelyett, hogy itták volna, egymást borogatták le a frissítőkkel. A helyzet egyre inkább elmérgesedett köztük, mígnem egy kis idővel később a véletlenül a közelben sétáló Lilly is kap egy keveset a záptojásszagú italból. Camille a távolból kárörvendve figyeli a jelenetet, és vele érkező szolgáját a helyzet súlyosbítására buzdítja. Archer azonban a helyszín felé tartva a hősiesen az árnyvadász lány segítségére siető James-be fut, és vitába szállnak.


Magnus kérésére vasárnapig ő elvegyül a tömegben, így hármótoknak írtam feladatot. Ki hogy oldja meg illetve milyen sorrendben rajtatok múlik. Időközben természetesen bátran csatlakozzanak mások is. Mesélőként akkor jelentkezem legközelebb, ha egy picit ismét leáll a játék, addig bátran lehet tevékenykedni!

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com

Rosie Blackangel


~boszorkánymester~

~boszorkánymester~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Szomb. Júl. 14, 2012 11:20 pm


Mindig is vonzottak az efféle összejövetelek, azt még nem tudom, miért. Régen az álarcosbálra is szívesen elmentem, nem számított, hogy mindig másik ruhát kellett vennem – ez volt benne a jó. Ez hasonlított ahhoz az énemhez, ami még Londonban voltam. Ez az, ami az elmúlt – több mint – kétszáz évben nem változott. A mai napig szívesen elmegyek bulikba. Tudom, hogy már más, mint régen volt, de mindig szerettem a korral fejlődni. Hogy néznék ki ma brokátruhába? Azt hiszem mindenki megbámulna, amire nincs szükségem... annyira. Csak a mai meg a régi bulik között az a különbség, hogy általában simán el tudott menni az ember, viszont ma – ahova én járok – oda kell meghívó. Amihez nem jutok egy könnyen. Nem sok buliról maradok le, ahogyan erről sem fogok. Mivel már megszereztem a meghívót. Két srác beszélgetett, hogy ők kaptak meghívót, pedig nem is kértek. Így hát odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy milyen buliról van szó. Aztán pedig szépen kikönyörögtem az egyiküktől, hogy adja oda a meghívót, hisz neki úgy se kellett. Nem kellett nagyon rávennem, mert elég meggyőző voltam.
Az utcán már lehetett látni, hogy itt bizony buli van. Vámpírok és egyéb lények is voltak a környéken, de nem igazán érdekelt. Hogy miért nem! Mert nincsenek előítéleteim velük, és más lényekkel szemben sem. És ha vámpírok? Nem feltétlen ő tehet róla. Lehet, hogy rosszkor volt, rossz helyen. És biztosan van olyan, aki szeretne nem olyan lenni, mint amilyen. De én nem tartozom azok közé, mert élvezem, hogy boszorkánymester vagyok. Már azt se tudnám mi lenne e nélkül. Vagyis tudom... már ott lennék a mennybe.
Miközben sétáltam az épület felé, csak néhányan néztek rám egy pillanatra. Most nem is igazán akartam azt, hogy mindenki rám szegezze a figyelmét. Csak ne vettem volna fel ekkora magassarkút, mert mindjárt kitörik a bokám. Már azt se tudom, hogy melyik lábamra nehezedjek, mert legszívesebben levenném. Azt hiszem, amint beérek az épületbe, megcélzok a pultnál egy széket, s máris jobb lesz.
Beléptem az épületbe, és bár az előszobába nem voltak sokan, de innen be lehetett látni máshová is. Azt hiszem, nem fogok unatkozni...
Vissza az elejére Go down

Richard Shade


~árnyvadász~

~árnyvadász~

₰ kor : 23

TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Vas. Júl. 15, 2012 10:57 pm

Ùgy döntöttem lemegyek egy buliba, mivel semmi dolgom nem volt. Meg azért unatkoztam is egy kicsit. Hallottam azokròl a híres partikròl, amit Magnus Bane boszorkánymester rendezett. Gondoltam benèzek egy kicsit. Ugyanolyan ruhát öltöttem, mint amit hétköznap viselni szoktam. Fekete gatya, fekete ing, bakancs. Most se vesztegettem az időmet borotválkozással, mentem ahogy voltam. A biztonság kedvéért, az övembe csùsztattam egy tőrt, végtére is, az ember soha nem lehet elég felkészült. Odafele menet a mondénok távolabb hùzòdtak tőlem, érezhették, hogy nem éppen kedvelem őket. Ostoba egy népség. Elég dobbantanom egyet az acélbetétes bakancsommal egyet, ők meg már futnak, féltik az életüket. Gyàvák ahhoz, hogy esetleg harcba szàljanak velem. A lépcsőházhoz odaérve, megálltam egy kicsit, mivel elfáradt a lábam a gyaloglásban. Amint kifùjtam magam, megpròbàltam felcsengetni, de mivel semmi választ nem kaptam, kénytelen voltam rányùlni a kilincsre. Az ajtò zàrva volt. Hàt nincs mit tenni, be kell törnöm. Hátramentem, egészen a jàrda széléig,és nekifutásbòl rontottam az ajtònak. Az meg sem moccant, én viszont szabàlyosan visszapattantam ròla és a földre estem. Ekkor jutott eszembe, hogy ez csak időhùzás volt; az irònommal is ki tudtam volna nyitni. Amikor màr nem fájt annyira a hátsòm az eséstől, felálltam és pillanatok alatt sikerült ajtòt nyitnom. Viszont amikor bementem, akkor tűnt fel, hogy egy mondén fiatal srác végignézte a show-t. Bemutattam neki, grimaszoltam egy kicsit, majd megfordultam és felsétáltam a lépcsőn. Magnus lakásának ajtaja, szerencsére nem volt bezárva; nem akartam megismételni az előző jelenetet. Ciki lett volna. Òvatosan löktem be az ajtòt, a hàzigazda után kutatva, de mivel senki nem szòl amiért csak ùgy bejöttem, gondoltfam, hogy nem lehet gáz. El sem tudtam képzelni, hogy hol lehet a boszorkánymester, de a partiján elég színes egyének vettek rész. Àrnyvadászoktòl, a tündéreken át, egészen a vámpírokig, volt itt minden. Nem akartam konfliktusba keveredni, ez egyszer nem. A hangulat igen jònak tűnt, de azért nem terveztem kalandba keveredni egy más fajta lénnyel, mint amilyen én vagyok. Egy becsiccsentett tündérlány vette felém az irànyt.
- Szia szépfiù!- köszönt rám, és a mellkasomat kezdte simogatni, de én egy határozott mozdulattal eltoltam magamtòl. Inkább beljebb sétáltam, körülnézve a kínálat terén. Nem sok árnyvadász lányt láttam, de pròbáltam keresni valami jòfélét, aki lehetőleg nem itta le magàt a sárga földig. A hangulat igen forrò volt, de azon csodálkoztam, hogy még semmilyen konfliktus nem alakult ki, egy olyan buliban, ahol végül is minden volt, csak mondén nem.
Vissza az elejére Go down
http://www.simpleplanforever.fanoldal.hu

James Phillip Averay


~vámpír~

~vámpír~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Hétf. Júl. 16, 2012 11:08 pm


party rockin'

Míg távol voltam többen érkeztek, és többen is ebben a helyiségben állapodtak meg. Elég különc alakok bukkantak fel idővel, és én is csak a szememet forgattam, pedig láttam már egyet s mást hosszú életem izgalmas napjai során. Megcsóváltam a fejemet, és próbáltam magamnak szórakoztató – vagy legalábbsi nem unalmas – társaságot találni, nehogy itt porladjak el unalmamban. Eddigi monoton hangulatomból legalább felrázott az előző esemény: a tündék, az árnyvadászlány illetve a srác, aki csatlakozott hozzá a csinos kis tőrével együtt. Nem is beszélve vérről! Elővigyázatosságból táplálkoztam, mielőtt érkeztem, és ami azt illeti ez a mögöttem lévő kétszáz-pár év megtanított arra, hogyan fogjam vissza magam, és viselkedjek civilizált úriember módjára, akkor is ha az éhség marja a torkom. Számomra mindig is sokat jelentett a látszat, adok arra, hogy mit gondolnak, és teszek róla, hogy semmi jót… Azonban egyet nem engedhetek meg: hogy neveletlennek vagy éppen durvának bélyegezzenek. De hiszen kérem: én úriember vagyok!
Elmentem egy boszorkánymester mellett, hogy aztán… Várjunk csak! Visszafordultam, és összevont szemöldökkell méregettem az előbbi lényt. Volt benne valami átkozottul ismerős, amit egyelőre nem tudtam hova tenni. Nem egyszerű a dolog, ha többszáz évnyi ismeretséget kell fenn tartanod. Bár ami azt illeti, nem mondanám, hogy akárcsak egy warlock-kal is komolyabb ismeretségbe kerültem volna az évek során…. Kivéve egyet. Széles mosolyra húztam a számat a gondolatra, és a lány hátának a következő szavakat szegeztem:
- - Tetszik az új hajad, Rosie! Olyan vagány – állapítottam meg, és vigyorogva vártam, hogy a másik megforduljon. Egyből letegeztem és még a keresztnevén is szólítottam. Másfél évszázaddal ezelőtt, mikor találkoztunk ez vérbeli etikett-sértésnek számított volna, de nem a XIX. században! Itt sok mindent szabad, és a fiatalság sok mindent meg is enged magának.
Az akkoriban Miss Blackangel megszóíltással illetett lány nem tudom, hogyan keveredhetett ide, de meglepő örömmel töltött el látványa, ugyanis az volt ám csak a pezsdítő csevej, mit vele ejtettem a londoni Temze partján. Ettől a hirtelen endorminadagtól felbuzdulva, mikor a lány megfordul, egyenes háttal, derékból meghajolok, mint az szokás volt jó néhány esztendővel ezelőtt.
- - Megengedi, hogy tegezzem, hölgyem vagy maradjunk a magázásnál? – bohóckodom, és féloldalasan mosolyogva tekintek fel a boszorkánymesterre, akinek kedves arca éppen olyan csinos, mint emlékeimben. Talán ma este is megajándékoz társaságával, és akkor biztosan nem fogok unatkozni.
Vissza az elejére Go down

Cesa Davis


~farkasember~

~farkasember~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Szomb. Júl. 21, 2012 12:44 am

- Cesa, kééééééééérlek, csak most az egyszer, utoljára! - Dia rám nézett a nagy pincsikutya szemeivel, amik -mint mindig- most sem hatottak meg. Igazából már reggel óta nyavalygott, hogy menjek vele valami buliba, de nem igazán figyeltem arra, mit beszél hozzám. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az a tipikusan bulizós fajta; ennek ellenére neki feltett szándéka volt engem kirángatni otthonról, és "emberek" közé vinni.
- Cesa, kérlek! Megígérted... - Tudtam, hogy ez már az utolsó próbálkozása; a végére tartogatta az adu ászt, hogy kifogyjak az indokokból, és végül neki legyen igaza. Mindig így szokott tenni, ha valamit akar.
- Mi? Nem ígértem semmit... - Értetlenül bámultam rá, de már akkor tudtam, hogy ezt a csatát már elvesztettem.
- Megígérted, hogy ha nem jön össze a randevúd Alex-szel, hagyod az egészet a fenébe, és "kicsapongó életmódba" kezdesz. - Elhúztam a szám, amikor a pár nappal ezelőtti szavaimat idézte. Utáltam, amikor ezt csinálja. - Itt a kitűnő alkalom, Cesa, használd ki!
- Rendben, rendben... Csak ne akard, hogy valami idétlen miniruhában parádézzak. - Lemondóan sóhajtottam, és elindultam valami megfelelő ruhadarab felkutatására. - Két perc, és kész vagyok.

* * *

- Még mindig nem tudom, hogy engedhettem magam erre rábeszélni. - Ráfintorogtam Diára, miköszben vonszolt-lökdösött felfelé a lépcsőn. Velem ellentétben ő csillogó miniruhát viselt, tűsarkút, és elég feltűnő jelenség volt... Én a fekete farmeromban, pólómban és tornacipőmben elvesztem a tömegben. Legszívesebben visszafordultam volna, és elhúztam volna a csíkot, de már csak alig két lépés választott el az ajtótól, így hülyén éreztem volna magam, ha visszafordulok.
- Higgadj le, kisfarkas... - Duruzsolta a fülembe Dia (vagy Chris? ebben a csoportos káoszban, amiben jöttünk, sosem tudtam eldönteni, melyik hang kihez tartozik...), és belökött az ajtón. Rögtön utánam becsődült még a majdnem tíz fős csoportunk nagy része, akik rögtön szétszéledtek, magamra hagyva engem az előszobában. Persze ők egyből bele tudják magukat vetni a partizásba...
Irigyeltem őket ezért. Nem mintha én magam nem lennék az a bulizós fajta; szinte minden nap láti lehet engem bármelyik szórakozóhelyen... De egy buli, Brooklyn fő boszorkánymesterénél mégis más.
- Köszi, Dia... - Felmorrantam, majd kikerülve néhány becsiccsentett tündért, elindultam valami "értelmes" foglalkozást keresni.

Vissza az elejére Go down

Rosie Blackangel


~boszorkánymester~

~boszorkánymester~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Szomb. Júl. 21, 2012 5:12 am


A magas sarkú cipőkkel sosem volt bajom. De azt nem tudom, hogyan gondoltam azt, hogy ki fogok ebbe bírni több órát - már pedig nem szándékoztam egyhamar elmenni. A talpam már görcsös volt, a bokám meg kezdte feladni a stabil állást. Talán mozognom kéne, és akkor lehet, hogy elmúlna a fájdalom.
Ám ez az ötlet is szertefoszlott, mert valami más is képes erről elterelni a figyelmemet. Ami pedig az volt, hogy az imént éppen megszólított valaki. Nem rémlett először, hogy ki volt az, de aztán egy rövid gondolkozás után leesett. Jó pár évvel ezelőtt ezt mondtam neki: Mert biztos ismerős lenne az arca, ha láttam volna már. Most viszont még csak megfordulnom se kellett, mert már a hangjából is meg tudtam állapítani, hogy ki az. Egy jó ideig beszélgetési téma volt köztünk a jóképűsége – már nem pontosan emlékszem mindenre, de lehetetlen lenne elfelejteni.
Megfordultam, és a srác az akkoriban szokásos meghajlással üdvözölt. Mint ne mondjak, nem sokat változott. Legalábbis jellemre nem hinném, hogy nagy változáson ment át, az előbbi megszólalásából adódóan. Haján biztos variált valamit, de mikor találkoztunk, általában kalap volt rajta, és amúgy sem azt figyeltem meg. Külsőre mindenki változik ennyi év után, mégsem lehetnék brokátruhába, ő pedig az akkoriban szokásos viseletében.
- A magázást hagyjuk, az már régimódi – lehet, hogy akkoriban is már megfordult a fejemben, de leginkább az rémlik, hogy még mindig maradt a szokásom, miszerint a korral haladom. Szeretek követni egy kis divatot, persze csak ami rám ragad – mégse hordanék neon zöld színű körömlakkot… hogyan néznék már ki?
- Történt valami izgalmas veled, míg nem találkoztunk? – kérdeztem meg tőle. Már igen régen nem sikerült összetalálkoznom vele, és éppen most, mikor nem már egy jó ideje nem is gondoltam rá. Azt mondják, vannak, amik a legnemvártabb pillanatban jönnek? És erre itt is van rég nem látott „barátom”.
Velem körülbelül e 150 év alatt sok minden történt. Szinte bejártam egész Amerika nagyvárosait, és közben Európában is jártam pár neves városban – köztük visszalátogattam szülőhazámra is. Ez foglalkoztatott az utóbbi időben leginkább, de ott van az imádnivaló kiskutyusom, aki már hét éve az enyém. Azt mondják a kutyák a leghűségesebb állatok. És azt mondják ők az egyetlenek, akik jobban szeretik a gazdájukat, mint saját magukat. Ezért lett nekem kutyám.
Vissza az elejére Go down

James Phillip Averay


~vámpír~

~vámpír~


TémanyitásTéma: Re: Előszoba    Vas. Júl. 29, 2012 5:38 am


party rockin'

A buli hangulata csak fokozódott és fokozódott, de én mit sem törődve ezzel inkább a boszorkánymesterrel foglalkoztam, és jól megnéztem magamnak. Meg is állapítottam magamban, hogy határozottan jót tesz a mai divat a hölgyeknek, ugyanis kiemeli csinos alakjukat. Nem is beszélve arról, hogy a mai ruhákban nem fulladnak meg, mint sokan panaszkodtak akkoriban a fűzőről. És nem panaszkodom, a mai viseletek sokkal kevesebbet takarnak a gyengébbik nem bájaiból. Viszont mint mindent, ezt is tudni kell viselni: egyesek képesek olyan ízléstelenül kinézni, hogy legszívesebben menekülnék előlük az utcán. Borzalom ránézni egyesekre, de nem úgy Rosie-ra, aki bár már a két évszázaddal ezelőtti Londonban, abban tipikus Európában akkoriban divatnak számító brokátruhában is szép volt, de kecsességét igazán csak ez a magassarkú és vagányságát ez a vadóc frizura emeli, mely kétségtelenül legalább olyan jól áll neki, mint hosszú fürtök. Egyébként nem változott sokat. De hogy is változna bárki, aki hozzám hasonlóan megállt az öregedésben?
Vigyorogva vettem tudomásul válaszát a magázással kapcsolatban. Tökéletesen egyet értettem vele, és ezúton rájöttem, hogy ő is figyel arra, hogy beolvadjon a környezetébe: felveszi a szokásokat, az életstílusukat, a modorukat, de valójában egy külső szemlélő marad, mert hozzám hasonlóan ő is nagyon jól tudja, hogy körülöttünk minden elmúlik, és csak mi maradunk.
- Az életem sivár a veled való sziporkázó beszélgetések nélkül – villantottam a lányra egy széles mosolyt, majd kissé komolyabbra fordítva a szót, folytattam: - Izgalmasnak nem nevezném, de mint mondtam múltkor is, szeretek utazni. Említettem Velencét, igaz? – kacsintottam, mert pontosan emlékszem mit mondott akkor. Ő inkább a „modern” dolgokat kedveli, mint például Amerika. Engem viszont más fából faragtak, szeretem az antikvitás, ezért is látogattam egy időben rendszeresen Rómát. Aztán letelepedtem ott egy időre. Csakhogy jött a világháború, és jobbnak láttam benézni az „Újvilágba”. Azóta ingázom a két kontinens között. Hogy-hogy nem futottunk össze? Ja, már tudom: mert én vámpír vagyok, aki csak éjszaka mozdulhat ki a házából, máskülönben porrá ég. Ő viszont megteheti, hogy fényes nappal sétál, ha akar. Az utazással is ez a helyzet. Sajnos Párizsnak csak a kivilágított oldalát láttam, mint sok más városnak is. Ám így is szép mind.
- Na, és Te? Mivel tengetted napjaid? – érdeklődtem kíváncsian, és belegondoltam, hogy én mit is csináltam valójában az elmúlt másfél évszázadban: női szíveket törtem össze. Ez már izgibb, nem? Azonban nem hiszem, hogy Rosie értékelné.
- Hű, szomjas vagy? – kérdeztem hirtelen, de meg sem várva a választ villámsebesen kikaptam a mellettünk elhaladó srác kezéből a két italt. Annyira el volt varázsolva, hogy észre sem vette ezt. Fura egy ital lehet, az biztos. Egy egyik rózsaszín műanyag poharat a lány felé nyújtottam – A találkozásunkra! – emeltem meg a saját poharam ünnepélyesen, mosolyogva.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content





TémanyitásTéma: Re: Előszoba    

Vissza az elejére Go down
 

Előszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Szado-mazo szoba 21+
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
City of Bones - Csontváros szerepjáték :: Kalandok :: Kalandok :: Buli a halott embernél-