City of Bones - Csontváros szerepjáték

Cassandra Clare Végzet Ereklyéi c. könyvsorozatán alapuló szerepjáték.
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Magnus Bane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Magnus Bane

avatar
~boszorkánymester~

~boszorkánymester~


TémanyitásTárgy: Magnus Bane   Szomb. Jún. 02, 2012 1:32 pm



About me

név :: Magnus Bane
kor :: 800 körül
faj :: boszorkánymester

My personality

Üdvözletem. Ha esetleg még nem ismernél, a nevem Magnus Bane, jelenleg Brooklyn fő boszorkánymestere. Különféle nyelvek sok mindennek neveztek már; voltam Némák szelidítettje, Lady Belcourt kirakati bábúja, Megfizethetetlen, satöbbi, faja válogatja. Engem ezek nem igazán érdekelnek. Hosszú életem során megtapasztaltam, hogy csak úgy tudok élni ezen a világon, ha kiélvezem minden gyönyörét. Személyiségem is ehhez a felfogáshoz idomult, viszont ügyelek rá, hogy ne szaladjon el velem a ló. Ami valljuk be nem mindig sikerül. Jó emberismerőnek tartom magam, mindenkivel úgy bánok, ahogy az megérdemli, különösképp élvezem a nehéz felfogásúakat a helyükre tenni. Kedvelem a régi és az új dolgokat is, erre talán a legjobb példa a jellemem és sokszor ’extravagáns’ külsőm kontrasztja. Azért ne mondja rám senki, hogy vaskalapos vagyok, egy jó buli sokszor úgy kell nekem, mint sellőnek a tengervíz. Kevesen tudják, hogy valójában hány éves vagyok, az én koromban már fiatalítja magát az ember, így 300 évesnek mutatom be magam. A halandók személyes ügyeibe nem szívesen avatkozom bele, túl sok negatív tapasztalat ért már ezen a téren, hiszen az ő életük olyan rövid. Egyik nap barátodnak mondod őket, a következő percben már semmivé lesznek. Ha a Klávénak kérése van felém, legjobb tudásom szerint állok rendelkezésükre, a megfelelő árért cserébe természetesen. Jobb annál, mintha állandóan szemmel tartanának, két kellemetlenség közül a kisebb.

My story

Pirkadat felé járt az idő, mikor úgy döntöttem itt és most vége a bulinak. Türelmetlenül ugráltak ujjaim összefont karjaimon, de igyekeztem a lehető leghatározottabb benyomást kelteni a vendégeim körében, hogy minél sietősebb távozásra bírjam őket. Elég volt egyszer mondani, mindenki sietve távozott, a józanabbak, akik elcsípték bosszús pillantásomat még ütemesebben lépdeltek a kijárat felé. Nem volt jó kedvem, ami nem jellemző egy parti közben, elvégre azért rendezem ezeket, hogy egy kicsit megfeledkezzek magamról. De igaz, ami igaz, a vámpírok is jobban járnak így, nem kell a nyakamon lógniuk estig. Párszor volt részem ilyen élményben, másnapos vámpírokat nem kívánok senkinek.
Mikor az utolsók is távoztak, lassan a hatalmas padlásszoba egyik falához tolt kanapé felé vonszoltam magam. Nem értem mire ez a levertség, pár órája még olyan eufórikus állapotban voltam és beszélgettem, amennyire tudom azzal a kelpi lánnyal. Lehunyt szemmel vetettem le magam a kanapéra, orromat betöltötte az állott, alkohol és egyéb italok után maradt különös levegő, hallottam a még éppen csak duruzsoló zenét. Amikor ezt megelégeltem, egyet csettintettem, a muzsika abbamaradt, de abban a pillanatban halk suttogás vette át a helyét. Ülő helyzetbe tornáztam magam, szememmel kerestem a hang tulajdonosát.
- Nem érdekel mennyire ittad le magad, barátom, de nem itt fogsz kijózanodni. – ellenvetést nem tűrő hangszínem ellenére sem jött válasz, ezért úgy döntöttem magam tessékelem ki az ajtón, de egy lelket sem láttam a szobában. Körbejártam a helyiséget, minden lehetséges rejtekhely mögé belesve, de nem találtam senkit, a hang pedig csak egyre hangosabb lett és úgy tűnt, egy nőhöz tartozik. Már feladtam volna és hallucinációra fogtam volna az egészet, amikor meghallottam a nevemet. Azt a nevet, ahogy csak néhányan szólítottak réges-régen. Hirtelen hátrafordultam, úgy, hogy majdnem egyensúlyomat vesztettem, s a szobában mintha halványan derengő kísértetek mászkáltak volna. Ahogy jobban szemügyre vettem a jelenést, döbbenten vettem észre, hogy ezek, hogy úgy fogalmazzak, az életem egy-egy szakaszát tárják elém. Most már felismertem, hogy a hang amit az előbb hallottam anyámhoz tartozik, ám az először kedves és dallamos suttogás kétségbeesetté és tanácstalanná vált. Ezt apám megvető és dühös kiabálása követte, majd a víz csobogása. Szinte éreztem, ahogy víz áramlik a tüdőmbe, miközben apa a fejemet a zubogó folyóba nyomta. Azután az emlék egy kék villanással véget is ért, de továbbra is ismerős, régi alakok halvány sziluettjei keringtek körülöttem.
A Néma Testvérek groteszk arcai is megjelentek, tanításaik és toleranciájuk legendás, bár akkoriban azt hitték csak egy kölyök vagyok, aki épphogy belekóstolt az árnyak világába. Ami igaz is lett volna, ha nem az 1600-as évek elejét tapostuk volna. Nem vagyok büszke az akkori tetteimre, csoda, hogy a Klávé megkegyelmezett nekem. A Testvéreknél töltött idő után gondolkodtam el azon, hogy változtatnom kell magamon, ha életben akarok maradni. A hecc kedvéért, vagy a harag által vezérelt pusztítás korszaka véget ért, amennyire lehetett nyugton maradtam, de párszor így is el kellett vállalni a jól fizető, kevésbé emberséges munkákat. Hirtelen Camille arca rajzolódott ki előttem, utána pedig néhány árnyvadászé. London. Akkoriban elég nyugtalan város volt, sok különös és addig ritka jelenséggel.
Az emlékek vihara úgy sodort tovább magával akár egy hurrikán. Nem értettem mi hozta elő ezt a furcsa jelenséget, a lakásom közepén, de hirtelen úgy éreztem mintha valami ránehezedne a mellkasomra. Lenéztem, és egy sárgás- zöld szempárral néztem farkasszemet és úgy tűnt, újra azon a kanapén fekszem, ahonnan az imént felálltam. Halántékomról apró cseppekben folyt a víz, az előbb még a bútorra hanyagul rádobált színes díszpárnák szétszórva hevertek a földön, és azt hiszem a macskámból is kiválthattam valamiféle aggodalmat, mivel elég feszülten bámult rám ültében. ~ Álom volt? ~ Sóhajtottam majd nyugtatóan végigsimítottam hű lakótársam szürkés bundáján.
- Chairman barátom, jegyezd meg: Tündértől ne fogadj el italt.

Other

play by :: Gakuto Kamui
user :: LÁNY| 19| megszakításokkal de 3 éve szerepezek
Vissza az elejére Go down

Clary Fray

avatar
~admin~

~admin~


TémanyitásTárgy: Re: Magnus Bane   Kedd Jún. 05, 2012 2:23 am

Drága Magnus!

Most mondjam azt, hogy karakterlapod legalább olyan csodálatos mint szerény személyed? Úgyis tudod! Nagyon nagy örömmel üdvözlöm köreinkben Brooklyn fő boszorkánymesterét! Vár a játéktér, mert természetesen elfogadva!

• • •

Vissza az elejére Go down
http://cityofbones.secrets-stories.com
 

Magnus Bane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
City of Bones - Csontváros szerepjáték :: Az alászállás hivogat :: Elfogadott karakterlapok :: Boszorkánymesterek-